105 évvel ezelőtt országszerte megkondultak a harangok, jelezve egy történelmi korszak lezárását, a magyarság kálváriája során a tizenkettedik stáció, a kereszthalál beteljesedését.
A harangok megszólalása azonban nem csak a vész közeledtére figyelmeztethet, hanem arra is, hogy ideje befelé fordulni, elcsendesedni, megnyitni a szívünket, elgondolkodni és tovább menni, vagy leginkább visszatalálni arra az útra, amelyet a Teremtő Isten kijelölt mindannyiunk számára, a szeretet szűk ösvényére.
Mindezt megtehetjük magunkban, párban, kisebb és nagyobb közösségekben, vallási hagyományok szerinti liturgikus keretek között, vagy más módon is. A magyarság sorsa elválaszthatatlanul összefonódott a kereszténységgel, népünk a történelem során végigjárta és végigszenvedte mind a tizennégy stációt, és nagyon sok múlik rajtunk is, hogy Isten irgalmából végül a feltámadás dicsőségébe vitessünk, utat és példát mutatva erre más népeknek is.
Belső tudatunk és egységünk az elmúlt évszázadok alatt két pilléren nyugodott: a Regnum Marianum eszméjén, azaz Szent István királyunknak, utódai által többször megerősített, a Szűzanyának tett és általa elfogadott ország felajánláson és a társadalmi működésünk, jogrendünk alapját jelentő Szent Koronához való feltétlen hűségen.
„Ha lesz egymillió imádkozó magyar, nem félek a jövőtől!”
Ezt az iránymutatást és az utolsó országunkat felajánló imát, koronázott királyunk már nem lévén, Mindszenty József bíboros-hercegprímás, mint abban az időben Magyarország történeti alkotmánya szerinti első közjogi méltósága tette 1946. augusztus 25-én Székesfehérváron, amelyet az esztergomi érseki székben utóda, Erdő Péter bíboros-prímás 2017. október 13-án, a fatimai jelenések századik évfordulóján megismételt. A Szent Korona immár negyvenhat éve hazatért, huszonnégy éve pedig bárki személyesen is kifejezheti tiszteletét és hűségét előtte az Országházban.
A lehetőség tehát adott, június 4-én 16.30 után, a harangzúgást követően napkeltéig csendesedjünk el, közben mondjunk el legalább egy Miatyánkot,
és Megváltó Jézusunk példája szerint hívő szívvel és tiszta fejjel gondolkodjunk el, majd beszéljük meg az élet dolgait, hogy a Teremtő Isten kegyelmében bízva visszatéríthessük kizökkent világunkat a helyére.

Új parancsot adok nektek:
Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.
János 13.34

1946. augusztus 25-én Székesfehérvárott Mindszenty József bíboros, Magyarország hercegprímása ünnepélyes keretek között Szűz Mária Szeplőtelen Szívének oltalmába ajánlotta hazánkat. A bíboros országfelajánló imádságának szövegét a számkivetett magyarok által építtetett fatimai Szent István-kápolna alapkövében is elhelyezték:

„Boldogságos Szent Szűz, Nagyasszonyunk és Édesanyánk!
Szent István király halála óráján Neked ajánlotta életének nagy művét, a zsenge magyar kereszténységet, országát és koronáját. Beléd helyezte minden reményét, és nem csalatkozott: Te megvédted történelmének legválságosabb perceiben kilenc századon keresztül a magyart.
Első szent királyunk példájára mi is Hozzád fordulunk, s ma újólag Neked, a Te Szeplőtelen Szívednek ajánljuk a magyar kereszténységet, édes magyar hazánkat. Történelmünk mai sorsdöntő órájában gyermeki bizalommal zárjuk szeplőtelen édesanyai Szívedbe országunkat és népünket – egyesítve felajánlásunkat Szentséges Atyánk, XII. Piusz pápa felajánlásával – s esedezve kérünk, vedd oltalmadba örökségedet.
Ne tekintsd vétkeinket, melyekkel Szent Fiad Szívét és a Te Szeplőtelen Szívedet annyiszor megszomorítottuk. Te a tévelygő gyermekeidnek is jóságos Édesanyja vagy, és Szeplőtelen Szíved a bűnösök menedéke. Megbocsátó édesanyai szeretetedben bízva, s első szent királyunk érdemeire hivatkozva, töredelmes lélekkel kérünk az egész magyar nép bűneiért bocsánatot.
Ígérjük, hogy Szeplőtelen Szíved tiszteletét és engesztelését hazánkban minden erőnkkel előmozdítjuk. Szent István király példájára apostolkodunk, hogy eljöjjön a lelkekbe az Isten országa: az igazság és élet országa, a szentség és kegyelem országa, az igazságosság, a szeretet és a béke birodalma, melyben Krisztus a király, és Te vagy a királynő, ó, Édesanyánk és Világ Királynője!
Alázattal kérünk, áraszd ki mindnyájunkra édesanyai Szíved túláradó szeretetét, mely a jókat buzgókká, a bűnösöket igazakká teszi. Te, aki minden kegyelem közvetítője vagy, eszközöld ki számunkra az Egyház szabadságát, a lelkek békéjét és az ország felvirágzását. Adj szentéletű papokat és apostoli lelkületű világiakat, hogy rajtuk keresztül meginduljon a kegyelem áramlása Szent István országában, mely a Te országod.
Ne nézd méltatlanságunkat, hanem édesanyai Szíved mérhetetlen jóságát, s fogadd kegyesen felajánlásunkat, mint egykor Szent István felajánlását kegyesen fogadtad. Szánakozzál rajtunk, szegény, meggyötört, elesett magyarokon és ne késlekedjél kiesdeni számunkra Istentől az igazságosság és szeretet diadalát. Ámen.”

Az idézett országfelajánlást Mindszenty József eredeti szövegével Erdő Péter bíboros, Esztergom-Budapest érseke 2017. október 13-án a fatimai jelenések 100. évfordulóján a soroksári Fatimai Szűzanya tiszteletére épült Szent István Király Plébániatemplom előtt tartott szabadtéri ünnepi szentmisén megismételte.